„Amint azt G.Rau egyszer találóan megjegyezte a veleszületett egyensúlyban járó lóval kapcsolatban – mely tulajdonképpen már idomított, mert hosszú száron, felépítése és energiája révén önmagát hordani tudja – hogy az alkalmas modellekből még jóval több ilyen lovat kellene előállítanunk, hogy velük gyorsabban és kevesebb idomító munkával érjük el célunkat, azaz azt, amit mi a használati lótól elvárunk.”

„Ám sajnos jelenleg nem elég, pontosabban túl kevés ilyen ló áll rendelkezésünkre, és ebből adódóan idomítással kell kiegészítenünk azt, ami a lovakban természetükből adódóan hiányzik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden használati lónak a rendszeres idomítás minden feladatát végig kellene járnia, de azokban a feladatokban rendszeresen iskoláznunk kell, amelyek egyensúlyban járó lóvá fejlesztik. Ezért nem mondhatunk le az idomító lovaglásról.”

„Hogy milyen szintű legyen az idomítás, azaz mely feladatokat lehet vagy kell alkalmazni, véleményem szerint nem lehet általánosan előírni, hiszen a kiképző itt sem várhat el sem többet, sem pedig kevesebbet, mint amennyit a ló egyéni képessége alkalmazásának szempontjából megkövetel.”

„Az erős, jó felépítésű lovaknak rendszerint nincs szüksége sok idomításra, így elsősorban terepen történő céltudatos, rendszeres munkával könnyen elérhetik kiképzésük szükséges mértékét. A gyenge, rossz felépítésű, ideges, menős lovakat ezzel szemben elsősorban egy jó, óvatos és jól átgondolt idomítóképzésnek kellene alávetni, mielőtt – ugyancsak alapos – terepen történő képzést kapnának. Azt a kérdést, mely feladatokat kellene alkalmazni, véleményem szerint nem lehet az idomító-feladattár részletekbe menő rövidítésével megválaszolni.”  
                                                                                                                                                       Josipovich Zsigmond

 ...a folytatást lásd a könyvben, melyet itt rendelhetsz meg:

A Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyv megrendelése: