„A díjlovaglás a lovaglásművészet legrégibb ágazata, a többinek alapja és kiinduló pontja. A díjlovaglás tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor elődeink először kísérelték meg a lovat hátasként használni.
Bár a lovaglásművészet alapelvei egyértelműek, mégis a lényegében egyforma felfogások ellenére, a kivitelben idővel határozottan felismerhető jellegzetes eltérések mutatkoztak a wieni, a budapesti, a hannoveri és a saumuri iskolák befolyása alatt álló lovasoknál.
Ez természetesen nagyon megnehezítette nemzetközi mérkőzéseken a bíráskodást, annál is inkább, mivel a különböző nemzetiségű bírák sem vallottak egyöntetű felfogást az egyes gyakorlatok kivitele elbírálásánál.
A Federation Equestre International (FEI – Nemzetközi Lovassport Szövetség) fáradozásának köszönhető, hogy a különböző nézeteket közös nevezőre hozva sikerült olyan szabályokat kidolgoznia és rendszeresítenie, amelyeket az egész lovasvilág kötelezően elfogadott.
Ezzel egyöntetű irányt szabott a lovaglásbai kiképzés végcéljának. A kiképzés módszereiben, amelyek ehhez a célhoz vezetnek, természetesen maradtak eltérések. Utóvégre, minden út Rómába vezet. Hogy melyik a legjobb? Ki-ki a magáét tartja annak. Mi tartsunk ki mindenesetre a magunk, igen jól bevált, a helyes úton járó és szabályainkban lefektetett kiképzési módszerünk mellett, amely az átengedett, hátból rugalmas-elengedett, kidolgozott járással, egyenletes ütemességgel, szívesen előremenő, az ütemet megtartó lóban látja a kiképzés végcélját.”  Keméry Pál

 ...a folytatást lásd a könyvben, melyet itt rendelhetsz meg:

A Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyv megrendelése: