„A lovardai idomítás igenis szükséges, mint ahogy szükséges az iskola a gyermeknek. De valamint a gyermeket is kell, hogy az iskola a gyakorlati életre készítse elő, épp úgy a lovardának is a végcél a jól idomított, biztos terepló előkészítésére kell szolgálnia. De mit látunk évenkinti díjlovaglásainknál?  Szebbnél szebben belovagolt és óriási fáradtsággal idomított lovakat mutatnak be, melyek addig, míg a gépszerűen betanított lovardai mozdulatokat kívánják tőle, meseszerű tökéletességgel működnek.  Mihelyt azonban a csekély 60 cm-es akadályok ugratása következik – akkor a legjobban idomított és hajtogatott ló is -, kevés kivétellel csütörtököt mond.”
„Nézzük a lovaglóverseny második főmozzanatát, a díjugratást. Öt fair akadálynak gördülékeny, könnyed és biztos leküzdése kívántatik. Sajnos, nem tagadható azonban, hogy a jury akárhányszor nem bír a laikus nagyközönség sokszor vehemens tapsokban megnyilatkozó szuggeszciója alól szabadulni, nem annyira a bizos nyugodtsággal és kevesebb parádéval ugrónak nyújtja az elismerés pálmáját, mint a vakmerően száguldó és pazar mutatványugrásokat produkáló schneidig lovasnak.”  Gróf Széchenyi Viktor

 ...a folytatást lásd a könyvben, melyet itt rendelhetsz meg:

A Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyv megrendelése: