„Ugyanazon a véleményen vagyok, mint Herold főlovász mester, vagyis hogy a minden vágtaugrásra történő ugrásváltás már nem tartozik az idomítottsági vizsgához, de nem azért, mintha ez nem lenne művészet, vagy mert ez a klasszikus lovaglóművészet felfogását szállítaná le, hanem egyszerűen azért, mert a minden vágtaugrásra történő ugrásváltás nem tartozik a lovaglóművészet alapelemei közé. Amint a lovas ezt a gyakorlatot nyeregből és a lónak a klasszikus lovaglóművészet alapelvei szerint fejlesztett kiképzésének befejezése után hajtja végre, éppen úgy művészi teljesítménynek kell ezt tekinteni, mint a pirouette-t, a piaffe-t és minden, a magas iskolának  a lovaglásművészet régi mesterei által ránk örökül hagyott, földön végrehajtható gyakorlatait. De amíg a klasszikus iskolától átvett gyakorlatoknak bizonyos céljuk van, vagyis ezek vagy a ló gyakorlati alkalmazásában, mint pl. a hátralépés, a röviden hátra arc, a pirouette, fontos szerepet játszanak a ló teljesítőképességének fokozására, vagy a tökéletes engedelmesség elérésére és a járás kifejlesztésére – mint az oldaljárások, a piaffe, a passage – szolgálnak, s a ló természetadta képességét fokozzák, addig a minden vágtaugrásra való ugrásváltás tisztán mutatvány, amely sem gyakorlati, sem – mint a fent említett gyakorlatok – speciális kiképzési értéket nem jelent.” Joszipovich Zsigmond

 ...a folytatást lásd a könyvben, melyet itt rendelhetsz meg:

A Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyv megrendelése: