"Ne tévesztessük meg magunkat az ugratás növekvő népszerűségével és az ugratómérkőzések eddigi sikereivel és ne higgyük, hogy ezen az úton maga a lovaglás kerékvágásban marad, sőt ismét a régi tekintélyre emelhető. Mindaz, amit nálunk az ugratásban teljesítenek, messze visszamarad amögött, amit teljesíteni tudnának, mégis ott fogunk állva maradni, ahol vagyunk és nem fogunk tudni emelkedni, ha az idomítólovaglás nívóját egyidejűleg nem emeljük. Úgy ugratásunkban, mint lovaglásunkban a lendület hiányzik, Lendületet nem a gyors lovaglás ad, hanem a száron való járás, amit pedig a lovas sehol nem tanulhat meg jobban, mint a helyesen lovagolt iskolán, ahol a lovát úgy kell átengedővé tennie, hogy száron is legyen. Amíg fiatal lovasaink lovaikat a lovardán csak kényelmesen, főleg könnyen ügetve, lobogó szárral és csak kocogva vagy gurulóvágtában dolgozzák, ahelyett, hogy ügetésben kiülve, minden jármódban és ütemben addig lovagolnák erélyesen előre, míg a szárra mennek és átengedővé válnak, sem alapos díjlovasaink, sem ugatóink nem lesznek és nem fognak a külföldi nehéz mérkőzéseken eredménnyel szerepelni."
"Nem akarom hinni, de ha ki akarunk tartani a régi tradíciók mellett, akkor dolgoznunk kell, meg kell fogadnunk a jó tanácsokat és emelnünk a kiképzést. Az ilyesmit természetesen nem lehet egy csapásra megoldani és máról holnapra megvalósítani, de már ma meg kell kezdeni és mindenkinek segíteni kell. Ebben a kérdésben pedig a lovassport egyesületek sem játszhatnak alárendelt szerepet. Céljaikat elsősorban a rendszeres lovas kiképzés és a lóidomítás alapjaira kell fektetniök, akármilyen irámyba törekednek is...." Josipovich Zsigmond
...a folytatást lásd a könyvben, melyet itt rendelhetsz meg:
A Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyv megrendelése: